Vaníliás almatorta

Igazából ez egy sütemény, amelyet egyik kedves kolléganőm hozott kóstolóba és rögtön megtetszett. Most tortaformában sütöttem, hirtelen elgondolásból. Végül is, miért is ne lehetne ez egy kis egyszerű torta? :)

Nekem nagyon ízlik, aki szereti a vaníliapudingot, annak különösen ajánlom. A gyerekek imádják :)

Az utóbbi időben nem sűrűn sütögettem, egyéb fontos teendőim miatt, ezért a család már igencsak reklamált egy kis édességért. És hogy valami krémes legyen...

Hozzávalók:

• 4 db. alma
• 5 tojás
• 15 dkg cukor
• 6 evőkanál liszt
• 6 evőkanál tej
• fél kiskanál sütőpor
• 1 tasak vaníliás cukor
• 2 csomag vaníliás pudingpor 3 evőkanál cukorral
• 7 dl tej
• 2 tasak tejszínpor + 1 tasak habfixáló (v. 250 ml tejszín)
• kevés vaj a forma kikenéséhez

Elkészítése:

• A tojássárgákat elkeverjük a liszttel, tejjel, sütőporral, vaníliás cukorral.
• A fehérjéket a cukorral kemény habbá verjük, majd a masszába forgatjuk.
• Az almákat meghámozzuk, nagyobb cikkekre vágjuk és a kivajazott tortaforma aljára sorakoztatjuk.
• Ráöntjük a masszát, 180 fokon kb. 30 percig sütjüg (tűpróbáig).

                                      

• A süteményt langyosra hűtjük, eltávolítjuk a tortaforma karimáját. Tetejére helyezünk egy tálat és a segítségével üvatosan megfordítjuk, most az almák lesznek felül.

• A tejből és pudingporból pudingot főzünk, az almák tetejére öntjük. Tejszínhabbal befedjük, reszelt csokival, mandulaforgáccsal, friss mentával, citromfűvel díszíthetjük.

Érdemes hűtőben tárolni kevés ideig, hogy megdermedve szépen szeletelhető legyen.

Csapatépítő hétvége Déván

Varga Károly, a dévai Corvin nyomda kiadója úgy döntött, hogy szeretné megismerni az Erdélyi konyha c. gasztrófolyóirat munkatársait, csapatát. Ezért meghívást kaptunk Dévára, pontosabban Nagyágra (Dévától 24 km-re) hogy 3 napos kirándulásunk során jobban megismerhessük egymást, illetve egy kis tanulási céllal.

A szerkesztők közül SEdith, Hajnalka, Otti, Jutka, Alíz és én utaztunk, sajnos nem lehetett velünk Zsuzsika, GEdit és Réku. Érkezéskor a nyomdát látogattuk meg, elvégre ott nyomtatják a mi újsásunkat is, találkozhattunk a helyi munktársakkal, nagyon szívélyes fogadtatásban volt részünk.

A táj egyszerűen mesés volt, kb mint a svájci hegyek közt, Karcsi hétvégi háza meg tulajdonképpen kacsalábon forgó palota volt, igazi lazítás, kikapcsolódás várt ott ránk. Minden kívánságunk teljesítve volt, valóban mesés volt az egész. Főztünk, ezért isteni fogásokat ettünk és remek koktélokat ittunk. Rengeteget beszélgettünk és még annál is többet nevettünk. Első perctől olyanok voltunk együtt, mint akik ezer éve ismerjük egymást, ezért így az események után kicsit nehéz szívvel írok a törtentekről.
Hiányzik a társaság, a hely, a nevetések és egyáltalán minden hiányzik. Azt hiszem - és ezt úgy gondolom a többiek nevében is írhatom- ez az esemény mély nyomot hagyott mindanyiunkban s kicsit nehéz volt onnan eljönni, bár már mindeki vágyott haza családjához.
Alíztól tanultunk újságírást, Áron fiától meg fotózást. Igazán hasznos volt! Még házi feladatokat is kaptunk :)

Szaunázási élményeim külön fejezet volt, hát igen, én aztán bevállalós vagyok, mondták is a lányok :)) s bár esős időnk volt, kedvünket nem befolyásolta.

Most ismét hálás lehetek magamnak, amiért annak idején blogot kezdtem vezetni, ugyanis ezáltal ismerhettem meg eme nagyszerű embereket. Ezáltal lettem folyóirat szerkesztő, és ennek köszönhető ez a nagyszerű hétvége is illetve még oly sok minden.
Vár ránk még nagyon sok feladat és ezzel együtt sok élmény, gazdagság.

S hogy tovább ne szónokoljak, íme néhány fotó, kis ízelítő az ott töltött napokról.

                                                               A csapat a kiadóval

Ajándékunk

A díjnyertes székelgulyás, Alíz főzte, szakadó esőben

SEdith pénteki vacsorája, zsiványpecsenye, paradicsom salsával

Nektarinos Malakov, tőlem

Hajnalka isteni hagymasalátája, pirítóssal

SEdith excalibur salátát készített

Ottis reggelije, babpástétom, halas kence

Hideg volt, de csobbantunk

                                                                 Tábortűz mellett

Hasznos dolgok fotózásról

És újságírásról

Rengeteget nevettünk

Koktéloztunk

Szaunáztunk

Alíz lányának előadását élveztük

Érkezéskor a nyomdánál

Hamarosan itt a friss szám

Ja, és tévedés ne essék, a fenti program közel sem ilyen szigoru volt, csupán egy vázlat, de majdnem semmi nem úgy és nem akkor valósult meg :)))

Tovabbi beszámolók, történetek:

Ottisnál
Alíznál
Hajnalkánál
Jutkánál

Sárgabarackos lepény

Szilvás lepények szoktam sütni, de most barackkal készült. A barack nekem így túl savanyú, de ha bőven porcukrozzuk, akkor fincsi. Másféle gyümölccsel is készíthetjük, ami éppen kéznél van.
Egyszerű, nagyszerű sütemény, emlékszem ez mindig nővérkém kedvence volt :)

Hozzávalók:

• 60 dkg sárgabarack
• 20 dkg porcukor 
• 20 dkg liszt 
• 1 tasak vaníliás cukor
• 20 dkg vaj 
• 5 tojás 
• csipet só
•  kevés rum 
• 2-3 ek fahéjas porcukor a szóráshoz

Elkészítése:

• A tojások sárgáját a porcukorral habosra kavarjuk, beledolgozzuk a vajat, majd a lisztet, vaníliás cukrot, rumot. 

• A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, óvatosan a masszába forgatjuk. 

• Egy közepes méretű tepsit kivajazunk, lisztezünk, majd belesimítjuk a tésztát. 

• Tetejét kirakjuk a megmosott, kimagozott barackokkal, majd előmelegített 180 fokos sütőben 35 percig sütjük. 

• Langyosra hűtjük, megszórjuk fahéjas porcukorral.

Viszont tegnap olyan isteni túrós zserbót ettem, hogy ismét csukott szemmel élveztem az ízét :) Alig várom, hogy megsüssem.

Nektarin leves darakockával

Egycsipetnél megláttam, beleszerettem. Imádjuk a gyümölcsleveseket, de csak azóta, amióta rájöttem hogyan kell finomra elkészíteni. Egyébként máshol sosem ettem olyan gyümölcslevest ami ízlett volna.
Nagyon érett, édes, lédús nektarinokat vásároltam, így a leves mennyei, fennséges ízű lett. A gyerekek ismét belapátoltak belőle, de ettünk mi is rendesen. Nálunk a gyümölcsleves mindig azon nyomban el szokott fogyni,  csak néha marad egy kevés másnapra is.

Hozzávalók:

• 1 kg érett nektarin 
• 2-3 darabka citromhéj
• fél citrom leve 
• 5 ek (barna)cukor
• 1 kk fahéj
• 2 tasak vaníliás cukor
• 4 db szegfűszeg 
• 1 dl tejszín v. tejföl 
• 1 ek keményítő
•  csipet só 
• A darakockákhoz: 3 dl tej, 4 ek búzadara (gríz), csipet só, őrölt fahéj a tálaláshoz.

Elkészítés:

• 
  
  A nektarinokat megmossuk, felkockázzuk, majd pürésítjük. Felöntjük 1,2 l vízzel, beledobjuk a citromhéjat, szegfűszeget, továbbá ízesítjük vaníliával, fahéjjal, citromlével és cukrozzuk. A levest felforraljuk. A tejszínt elkeverjük a keményítővel és besűrítjük vele a levest és összeforraljuk. 
• 
  
  A darakockákhoz a hozzávalókból tejbegrízt főzünk, tálra öntjük, majd teljesen kihűtjük, dermesztjük. Kockákra vágjuk, tálaláskor a leveshez adjuk fehéjjal megszórva.

Nagyon üdítő, zamatos leves, a darakockákkal még különlegesebb.

Barackos panna cotta

A panna cotta lényegében egy könnyű kis tejpuding, az olaszok specialitása. Még sosem készítettem, de ezután gyakrabban fogok, mert rögtön kedvencünk lett. Rengeteg variációban készíthető, én most egy kis barackkal bolondítottam meg, ha már szezonja van. Eperszósszal is el tudnam képzelni :)

Hozzávalók:

• 4 db barack (nálam sárgabarack, nektarin vegyesen)
• 1 kk zselatinpor
• 1 kk fahéj
• 2 ek cukor
• 4 dl tejszín (Hulala)
• 2 dl tej
• 1 kk vaniliaaroma (1 rúd vanília, vagy 1 tasak vaníliacukor)
• 10 g zselatinpor

Elkészítése:

• Először elkészítjük a gyümölcspürét. A barackokat megmossuk, turmixoljuk. Ízesítjük fahéjjal, cukorral, hozzákavarjuk a kiskanál zselatinport és lassú tüzön felforrósítjuk. Közben kavargatjuk.
• Kistálakba vagy poharakba egyenlően elosztjuk és hűtőszekrénybe tesszük amíg teljesen megdermed (1-2 óra).
• Dermedés után elkészítjük a tejpudingot. A tejszínt, tejet, vaníliát, tasak zselatint összekavarjuk, lassú tüzön felforrósítjuk, majd langyosra hűtjük. A tálikókban lévő barackpürére öntjük, majd ismét hűtőbe állítjuk, dermedni.
• Tálalás előtt 1-2 percre forró víbe állítjuk, így könnyen ki tudjuk borítani. Gyümölcsszeletekkel, citromfűvel, mentával díszitjük.
• Készíthetjük talpas poharakban is, akár más gyümölcsből is, vagy gyümölcsszósszal. Simán is nagyon finom.

A gyerekek imádják, azt mondták máskor is készítsek :) Igazán élvezet, amikor a szánkban olvad a lágy, krémes panna cotta. Olyan, mintha a tengerparton állnánk és szellő lengetné hófehér ruhánkat. Felüdülés.

Dévai magyar napok, győzött a "citerás pityókástokán"

Amikor Alíz (aki az Erdélyi konyha folyóirat főszerkesztője) felhívott, hogy pár napon belül utazni kellene Devára -ugyanis a dévai magyar napok keretén belül gulyásfőző versenyre kerül sor- kicsit meglepődtem, aztán rögtön tudtam, hogy ott a helyem. Bár az idő szorított, minden szuperül meg volt szervezve.

Alíz hozta a húsokat és a hatalmas fakanalát, ezenkívűl titkos adalékokat. Hozta a Domokos Pál Péter Hagyományörző Egyesület öreg citerásait, fiatal székely táncosait és oktatóikat. Velünk jött Bartalis Attila, aki a gyergyói faluturizmus főgazdasszonyának a férje és akik egész éjszaka sütötték az 53 db pityókás kenyeret, hogy még melegen Dévára vihessük.
Zsuzsika, aki az Erdélyi konyha vega-konyhájának szerkesztője és én voltunk Alíz kuktái és magunkkal vittük az oroszhegyi szilvapálinkát, amit Otti küldött.
Vittem apukám házi füstült szalonnáját.
Bár az út irtó hosszú volt, élményben és szórakozásban bőven volt részünk. Énekelték a szebbnél szebb népdalokat, Attila pedig nonstop szolgáltatta a vicceket, hogy néha halálra röhögtük magunkat, de komolyan.

Az előkészületekkel hamar megvoltunk, ripsz-ropsz ment a munka. Zsuzsika a zöldségeket, én a húsokat vettem kezelésbe, Attila szintén a szórakozást biztosította.

A házi szalonna némi hagymával ment egy szép tálra, amit aztán a székely asszonyok a téren kínálgattak, a házi kenyérrel és szilvapálinkával.

Közben megismerhettük az Erdélyi konyha dévai csapatát: kiadónkat, Varga Károlyt, a korrektort, a tördelőszerkesztőt, mind nagyszerű emberek. Komoly csapat voltunk, miközben a bácsik citeráztak, a táncosok táncoltak, mi gulyást főztünk.

Nem akármilyen gulyás volt ez, hanem Alíz "citerás pityókástokánya", amibe olyan különleges dolgok kerültek, hogy azt senki nem hinné. Két bográccsal főztünk és a zsűri szerint jól is tettük:)

Közben az asztalról fogyott a szalonna, kenyér, pálinka és sereglett hozzánk rengeteg ember megkóstolni a főztünket.
Zsuzsikával porcióztuk, némi friss káposztasaláta társaságában és közben észre sem vettük, hogy elfáradtunk :)

Mire elfogyott a gulyás, már semmink sem volt, csak az oklevelünk, amit nekünk adtak az első helyezésért.

Merthogy a székely gulyás, az verhetetlen. Alíz székelygulyása. Ja, és hát a székely ember, az ugy-e megállja  a helyét ilyen dolgokban. Mert főzni nemcsak szeretünk, de tudunk is :P

Egy nap volt csupán, mi mégis annyi, de annyi mindennel lettünk gazdagabbak. Főként, hogy remek emberekkel voltunk körülvéve és ez a legfontosabb.

Az ottani románok pedig hálásak voltak amiért elmentünk nekik főzni. De komolyan.

Csirkepörkölt almás káposztával

Avagy: főzzünk az Erdélyi konyhából:) Ez a recept a legutóbbi számban jelent meg, G.Edith hozta. Isteni a recept, kiváló egytálétel, nincs sok munka vele, szóval én beleszerettem ebbe az ételbe. Már olvasáskor nagyon szimpatikusnak tűnt, és tényleg isteni, ahogy elképzeltem. Nagyon-nagyon finom, ajánlom mindekinek!
Én csirkecombbal készítettem, de lehet csirkemellből is, vagy vegyes csirkehúsból.

Hozzávalók:

• 5 db egész csirkecomb (vagy kinek melyik része tetszik)
• 1 kisebb fej friss káposzta
• 2-2 db zöldpaprika és paradicsom
• 2-3 db alma
• 2 fej vöröshagyma
• pirospaprika
• kevés olaj
• só, bors
• csokor kapor
• tálaláshoz tejföl

Elkészítése:

• A hagymát apróra vágjuk és kevés olajon üvegesre pároljuk. Megszórjuk pirospaprikával. Rádobjuk a csirkehúst (én le szoktam bőrözni), a felkockázott paradicsomot, paprikát, sózzuk, borsozzuk. Megkavargatjuk, pár percig pároljuk, majd felöntjük vízzel (majdnem lepje el).
• A húst félpuhára főzzük, majd ráhalmozzuk a vékony csíkokra szelt káposztát. A káposztát beborítjuk a hámozott és cikkekre vágott almával, sózzuk, megszórjuk az aprított kaporral.

• Ha szükséges öntük még vizet alá és készre főzzük.
• Tálaláskor tejföllel kínáljuk.

Akármikor felér egy jó töltött káposztával!

Még nem volt időm bejegyzést írni a dévai eseményekről, most röviden csak ennyit: voltunk, főztünk, győztünk. Remek embereket ismertem meg, szuper volt a hangulat és minden isteni jó volt:)

Részletek később, de Alíznál már olvasható a teljes sztori.