Sajnos elmult a nyar, megkezdodott a tanev. Ez a nyarunk gyonyoru volt, mondhatom: tokeltes, igazi csaladi nyar.
Ma volt az elso nap, hogy megerkeztek a gyerekek a napkozibe, a nagyobbak, plusz meg ujak, nagyon kicsik, 27 gyerekkel boldogultunk ( es meg jonnek 9-en legalabb!).
Sirastol a pelenkaig volt ott minden. Igazabol ekkora letszamu csoporttal dolgozni (raadasul alig 2 eves egy resze), nem emberi, meg kisegitoszemelyzettel sem. Meg probaljon az ember normalisan hazajonni, itthon a csaladdal foglalkozni.
Ez van kerem, elmeletben vannak feltetelek, gyakorlatban sajnos nincsenek megvalositva. Igy ezt a helyzetet csak tulelni lehet, az energiat egyebekre is tartalekolni kell.
Lanykam is megkezdte a napkozit, de mar egesz rutinos kiscsaj, bar vele az elejen sem voltak gondok egyaltalan. Aprosagom meg marad tataval, mamaval (meg jo, hogy nem idegenre kell bizni), es egyelore nem valami jol viseli a kicsi angyalkam.
Mitagadas, az a legjobb, ha egyutt a csaladunk, akkor az igazi mindekinek. De azt gondolom, ha ezutan is ennyire szeretjuk egymast, hosszutavon mindenkinek jo, meg ha kevesebbet is vagyunk egyutt.
Es hat...igen, le kellett irjam szivem banatat. Hianyoznak az egesz napos egyuttletek, a sok nevetes es bohockodas, amikor nem szamit hogy hany ora, es barmit megtehetunk. Igen, nem adnam semmiert az en kis igazi csaladomat!
2 megjegyzés:
Edokám nem irigyellek ennyi gyerek egy csoportban. Azért biztos ad örömet is. Milyen hamar eltelt ez az idő és így megnöttek a gyerekek.
Bezsa, en sem irigylem magam:))) Egyelore oromet nem ad, inkabb fejfajast, az orom majd a hosszu es kitarto munkam eredmenye lesz...ha kibirom ep esszel.
Megjegyzés küldése