2010. május 20., csütörtök

Dióka


Olyan nagyon régen ettem már diókat, pedig annyira, de annyira szeretjük:) Én magam még sosem sütöttem, a minap viszont a munkahelyen esett pár szó a diókaról..rögtön tudtam: most kell megsütnöm. Valahogy ez a sütemény számomra semmihez sem hasonlítható, igazán különleges, gyerekkort idéző finomság.
Nem tudom ki milyen töltelékkel készíti (ettem több félét is), de nekem ilyen formán ízlik a legjobban. Ettem már pl. túl margarinos ízűt is, na az nem volt jó. Ezt a tölteléket én állítottam össze, saját ízlés szerint, ugyanis a régi füzetben csak a tésztarecept volt meg, töltelék nem.
Speciális sütő kell hozzá, ami sajnos ritka kincs, nekem viszont szerencsém van, örököltem :) Nagyon régi darab és én is most jutottam hozzá. Tulajdonképpen eddig is megvolt, csak nem tudtam róla.









Hozzávalók:


Tésztához:
  • 75 dkg liszt
  • 25 dkg zsír
  • 3 tojás
  • 20 dkg cukor
  • 1 dl tej
  • 2 kk szalakáli
  • csipet só
Kisebb adag: 50 dkg liszt, 16 dkg zsír, 2 tojás, 12 dkg cukor, 1 kk szalakáli v. 1 kk szódabikarbóna, kb.0,70 ml tej, csipet só.


Töltlékhez:

Főzött diós krémmel:


2 dl tej
4 evőkanál liszt
15 dkg vaj 
12 dkg porcukor
20 dkg darált dió
2-3 evőkanál rum

A tejet a liszttel csomómentesre keverve sűrűre főzzük, kihűtjük. A vajat habosra kavarjuk, a cukorral kristálymentesre keverjük, hozzáadjuk a diót, a rumot, és a tejes masszával elegyítjük.

Elkészítés:
  • A szalakálit felfuttatjuk a langyos tejben, majd a hozzávalókból tésztát gyúrunk. A tészta épp megfelelő állagú lesz.
  • A dióka sütőket az aragázra tesszük, hogy felforrósodjanak (kettővel dolgoztam). A tésztából apró golyókat formálunk és megtöltjük a formát (nem kell kikenni). Rácsukjuk a tetejét és pár perc alatt aranybarnára sütjük. Nagyon hamar sülnek, vigyázni kell, ne égjenek meg. Ha nem esnek ki a formából, késheggyel óvatosan rásegítünk. Nem ragadnak.
  • Miután az összes tésztát kisüttük, a fölösleges széleket letördeljük (kell a töltelékhez), hogy csak a dió formájuk maradjon meg. 
  • A töltelékhez valókat összekavarjuk, mindenik diókát betöltjük, majd kettesével összeragasztjuk.

Betöltetlen hosszú ideig eláll, nagyon kiadós, kiváló vendégváró sütemény.


Hamarabb megy, mint ahogy gondolná az ember. Pünkösdre sütöttem, most viszont fő a jól "bezöldségelt" húsleves és sül a finom házi kenyér. Olyan illatok vannak itt kérem :)

15 megjegyzés:

Nadji írta...

Tes biscuits sont magnifiques.
C'est amusant : j'ai le même moule que le tien.
A bientôt.

iri írta...

Szep, olyan mint egy sutemeny csendelet!

Gál Edith írta...

Hát most szivesen ellennék a konyhádban...
Nagyon édesek ezek a diócskák :))

Bianka írta...

Hát ez csúcs szuper. Csak sajnos kell hozzá a sütő forma :(
De finom lehet

Eva írta...

Jaj, dioka!!!
Nekem is rögtön jo erzesem kerekedett, amikor olvastam! Erzem is az izet a szamban! Mentsel el egyet- kettöt nekem jövö hetig, pliiiiiz ;-) Puszika

Mónika írta...

Ezt én is imádnám. :))
Nyáron Erdélybe megyünk, úgy örülök, hogy sikerült megszervezni.

Edó írta...

LAnyok,orulok hogy nektek is tetszik!
Bianka,igen,a sutoforma kell hozza,de sajnos uzletben nem lehet kapni..

Nover,legfeljebb sutok egy ujabb adagot,mire jossz!Jo?

Monika,ez komoly??Es pontosan hova josztok?De jo lenne,ha osszefuthatnank!!

Viki írta...

Nagyon gusztusosak, de én még csak nem is hallottam róla. Formám sincs, de gondolom, hogy csakis gáztüzhelyen lehet sütni! ugye ?

Mónika írta...

Edóka!
A szállásunk Székelyudvarhelyen lesz, tehát közel hozzátok azt hiszem. :))

Andi írta...

Én is szívesen ott ülnék most a konyhádban....
Élvezettel olvastalak!
Csodás süti....

Vali írta...

Szuperül néz ki.

Ottis írta...

Nagyon szeretem ezeket a diókat!!!Meg is kívántam!

Belly írta...

Úhhh.Már régóta készülök rá,csak erőt gyűjtök.Nagyim mandulaformában sütötte.

Fagyal Hajnalka írta...

Edóka!

El vagyok ájulva, ma már két olyan receptet találtam, ami nagyon közel áll a szívemhez. Bár az általad bejegyzettet sajnos egyelőre nem tudom elkészíteni, mert nincs sütőformám, de úgy éljek, szerzek egyet! Mintha piacon láttam volna, azt hiszem a vasárnapi ócskapiacon...

Annyira guszta, amit remekeltél, hogy így, hogy eszembe juttattad, már ki sem megy onnan:-)
Nagyon gusztusos, gratulálok! :-)

Zsuzsa írta...

nagyon fincsi, az egyik kedvenc sutim, valamikor nagyon sokat konyorogtem anyukamnak hogy susson, szegenynek nem nagyon volt turelme ra... :)