2010. november 1., hétfő

Mindenkiért egy-egy gyertya égjen

Ezen a napon elsősorban anyukámra emlékezem, aki már 4 éves korom óta nincs velünk. Néha elképzelem milyen jó lenne, ha csak egyetlen egyszer átölelhetne és megnyugtatna, hogy minden rendben és jól csinálom. Ennek ellenére nem vagyok szomorú, mert érzem hogy mindig velem van és mindenben segít nekem, hiszen enélkül nem is lehetnék ilyen szerencsés és boldog. Biztos vagyok benne, hogy büszke rám és örül, amiért gyönyörű családom van és olyan párom, aki mindenben mellettem áll és helyette is vigyáz rám.

Szeretteinkért, és mindenkiért aki már nem lehet közöttünk égjen ma a gyertya!


És ne feledkezzünk meg azokról, akik még mellettünk vannak és szükségük van ránk. Szeressük őket nagyon!


8 megjegyzés:

iri írta...

Kedves Edo,
En 16 evesen vesztettem el anyukam, s ugyanazt ereztem mindig mint te,s megvagyok gyozodve hogy buszke lenne rad.S igazad van szeressuk az eloket, mig nem tul keso.Adjuk meg a kello figyelmet nekik most.

Edó írta...

Iri,akkor téged biztosan jobban megviselt,én még túl kicsi voltam akkor,de érzem a hiányát.Igen,MOST kell törődni szeretteinkkel,nem később!

iri írta...

Igen nagyon megviselt,foleg hogy nem tudtam akkor ilyen ertelemben hogy Isten felkarolt mert O az arvak Atyja

Edó írta...

Iri,nem múlnak el kik a szívünkben élnek!

Bianka írta...

Szomorú :(
Én 20 éves voltam mikor anyukám meghalt, azóta is minden nap róla álmodozom

Maryenne írta...

Én 22 éves voltam amikor meghalt anyukám de mindig itt van velem.
Bennem él tovább.

sedith írta...

Jaj, Edó, annyira sajnálom. Ezt nem is tudtam.:(
De az a jó, hogy érzed közelségét, és örülök, hogy nem vagy pesszimista.

Anyatigris írta...

Sajnálom,hogy sokaknak nincs már az élők sorában az édesanyjuk!:(
Nekem az idei november elseje azért volt nagyon szomorú,mert november 30-án hunyt el mami.....
Csak 10 éve az én mamim is, igazából a párom nagymamája.
Csak gyertyát tudtunk gyújtani érte, jövő héten lesz a temetése....